Már összeállt a fejemben a "to do list". Hiszen annyi mindent nem láttam még, annyi mindent nem tettem meg még, és ki tudja meddig tehetem még.
Ahhoz azonban, hogy mindaz megvalósulhasson, amit elhatároztam, először magamat kell rendbe tennem.
Mindenek előtt végre ki kell békülnöm magammal, el kell fogadnom, hogy milyen is vagyok. Sajnos nem egy egyszerű eset. Az túl könnyű lenne.
Nem vagyok beteg, csak bizonyos korlátokkal élek.
Nem akarhatok mindent azonnal és egyszerre.
Nem gyorsíthatom fel az időt.
Nem akarhatok megfelelni mindennek, és mindenkinek.
Nem javíthatom meg az embereket.
És legfőképp nem koncentrálhatok mások problémáira, hiába is szeretnék mindent megoldani.
Ezért fogadom, hogy
minden napnak örülök, akkor is, ha utálok felkelni,
igyekszem megvalósítani az álmaim,
idén Amszterdamban szilveszterezem "with one of the best",
februárban jelentkezem a jogra, és én leszek a sokadik dr. barom,
rendesen megtanulok angolul és spanyolul,
és egészen addig fogok a diplomata életért küzdeni, ameddig csak van bennem erő,
hogy csak az általam értékesnek ítélt emberekkel töltöm az időm,
hogy soha nem leszek kapcsolatember;
hogy megvárom a pillangókat felébresztő másik felem...
Hogy az maradok, aki vagyok.
