Mindig süt a nap. :)
Újabban egyre később sötétedik, egyre közelebb a tavasz. Ennek köszönhetően bevezettem a reggeli és munka utáni sétálás intézményét. Szokásos útvonalam a Karitnthy-tól a Campuson át, az I.parkig. Egyébként meghökkentő volt a februári kezdet, és az embertömeg. De már ez is változott, hiszen egyre kevesebben járnak az előadásokra.
A február több szempontból is nagy változásokat hozott az életembe. Kezdve azzal, hogy ismét egy évvel öregebb lettem, és eddigi földi életem egyik legszuperebb születésnapját élhettem át. Minden és mindenki összefogott "ellenem".
Kriszti azzal kezdte, hogy mi lenne, ha péntek este elhúznék Lizához aludni, mert neki kellene a lakás. Pff...mit morogtam magamban, meg aztán Lizának is, hogy ez a boszorkány képes kidobni a saját albimból, mert ő épp a vágyait szeretné megvalósítani. Agyaltam, hogy vajon melyik srác jöhet a háromból. Végül is Lizával egy nagyon jó estét töltöttünk együtt, aludtunk, majd közösen kukorékoltunk, és már kora reggel hoztuk a szokásos formánk, "mert mi nem nekifutásból vagyunk zizik".
Csak szombat délután háromra mehettem haza, addig Lizát boldogítottam, és nyávogtam, hogy milyen már ez az egész sztori, amit tesóm művel. És én mikor vihetek végre fel valakit az albimba? Liza meg csak mosolygott az egészen.
Mikor hazaértem felcsöngettem a biztonság kedvéért. Nyílik az ajtó és ott áll a tesóm egy nagy adag profiterollal, amit szülinapi tortának álcázott, Ani a háttérben, görögtűz, és az elmaradhatatlan szülinapi dal.
Én meg annyira megdöbbentem, hogy ahelyett, hogy sírtam volna, inkább szentségeltem.
Belépve, a kis lakásom, és minden olyan csodás volt. Megérkeztek a megrendelt bútorok, amit rég óta szerettem volna, ott voltak összeszelve, ahogy elképzeltem. Színes lufik mindenfelé.
És le se kellett ülnöm, mert már indultunk is tovább, újból hazaértem. Olasz étterem, olasz ételek. És a barátaim. Ötletesebbnél ötletesebb ajándékok, és csak úgy repült az idő.
A vacsora után visszatértünk az albiba, és elindult az a felejthetetlen este, amikor mindenki elkezdte önmagát adni, és annyit röhögtünk, amennyit az utóbbi két évben összesen nem nevettem. Volt minden mi szem-szájnak ingere.
És Ők, akikre mindig mindenben számíthatok. Mindent, mindezt csakis értem... Szervezkedtek, kegyesen hazudtak, alkottak.
Elkeveredtünk egy szórakozóhelyre, ahol megint minden csak nekünk szólt. Belépésnél egy üveg pezsgő, a fogalmam sincs honnan szerzett rengeteg ingyen italra szolgáló kuponok. Kipróbáltuk az összes hülye "How to dance" figurát. Pontosabban, azt hiszem én voltam ebben a sereghajtó. Ha egyszer, nagyon öreg leszek, megmutatom mindenkinek a rólam készült nagyon vicces videót.
Öhm, és nem is tudom hogy valljam be - de nyilván nem kell :) - hogy megtört a jég, és ismerkedtem a szórakozóhelyen, aminek olyan számomra is meglepő és pozitív kimenetele lett, hogy azt hiszem van egy pilótám. :):):)
